Klebelsberg Kuno (1875-1932)
Klebelsberg Kuno jogász, országgyűlési képviselő, művelődéspolitikus, belügy-, vallás- és közoktatásügyi miniszter 1875-ben született. 1900-ban vette feleségül Botka Saroltát, aki egy életre társa lett.
Egyetemi tanulmányai befejezése után 1898-ban a miniszterelnökségen kezdett dolgozni, külügyi és nemzetiségi kérdésekkel foglalkozott. 1910 és 1913 közt bíróként, egyetemi tanárként tevékenykedett. 1913-tól a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban államtitkárként dolgozott, miközben a miniszterelnökségnél is végezte munkáját, s megszervezte a Magyar Királyság határain túl élő magyar lakosok oktatását. 1916-ban országgyűlési mandátumhoz jutott. A Tanácsköztársaság alatt bujdosott, majd 1920 januárjában visszatért a közéletbe. 1921 decemberétől (Bethlen Istvánnal való jó kapcsolatának köszönhetően) félévig az ország belügyminisztere volt. 1922-től újra politikai pozícióhoz juthatott, a Bethlen-kormány vallás- és közoktatásügyi minisztereként végezte dolgát, hajtotta végre reformjait egészen 1931 augusztusáig. Nevéhez fűződik a leányoktatás és a tanárképzés reformja, a háromágú középiskolai rendszer, a 8 osztályos népiskola, a tanyai tantermek építtetése, több egyetemi építkezés, a Testnevelési Főiskola megszervezése, a hazai múzeumok fejlődése. Mindemellett Szeged város jelöltjeként 1926-ban és 1931-ben is országgyűlési mandátumot szerzett.
Miniszteri posztjáról való lemondása után is fáradhatatlanul dolgozott, egészen 1932-ben hirtelen bekövetkezett haláláig. Nagyságát jól érzékelteti, hogy halála után 7 évvel már emlékművet emeltek tiszteletére Budapesten.
Az alkotóról
Pető Hunor Munkácsy-díjas képzőművész, szobrász Baróton született 1968-ban. Tanulmányait 1990-95-ig a Magyar Képzőművészeti Főiskolán szobrász szakon folytatta Jovánovics György tanítványaként. 1995-2000 között Derkovits-ösztöndíjasként, majd Bonn város és a Római Magyar Akadémia ösztöndíjasaként tevékenykedett.
Műveit eltérő technikákkal, különböző anyagokból készíti, felhasználva a grafika és festészet eszköztárát is. 1993-ban rendezte első egyéni kiállítását, s azóta több jelentős helyszínen (Ernst Múzeum, Műcsarnok, MAMŰ Galéria) is szerepelt egyéni és csoportos tárlatokon. Kápolnásnyéken több alkotása is megtekinthető a Halász-kastély és a Vörösmarty Emlékház parkjában.
Megjelent cikk: feol.hu
