Sipos Gyula (1872-1959) magyar királyi ezredes, a Magyar Királyi székesfehérvári 17. honvéd gyalogezred parancsnoka (1915–1918), majd 1946-tól altábornagy. Székesfehérvár város díszpolgára. A Ludovika Akadémiát Budapesten, a hadiskolát Bécsben végezte. 1894-ben főhadnagyi kinevezést kapott. 1901-1911-ig a pécsi hadapródiskolában tanított. 1911-ben őrnaggyá, 1914-ben alezredessé nevezték ki. 1915-től a székesfehérvári 17. honvéd gyalogezred parancsnoka volt. a második isonzói csatában a székesfehérvári honvédek is keményen harcoltak a Doberdó-fennsík védelmében, Sipos Gyula (akkor még alezredes) vezetésével történt az ezred nagyon eredményes helytállása, aki ezért megkapta a tiszti arany vitézségi érmet.
Az első Isonzó-csatától a háború befejezéséig az olasz fronton harcolt. Részt vett egy ideig Stromfeld Aurél vezérkari főnök irányítása alatt a Tanácsköztársaság harcaiban is. 1920-ban internálták, de katonai kitüntetései miatt nem bántották, nyugdíjazták. Első világháborús harcairól két könyv jelent meg, 1928-ban pedig emlékművet állított a gyalogezred hőseinek Székesfehérvárott 1946-ban nyugállományú altábornaggyá léptették elő. Nyugdíjasként Budapesten élt. 1959-ben bekövetkezett haláláig.
Az alkotóról
Bíró Lajos (1959-) Munkácsy-díjas magyar szobrász. A budapesti Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolában végezte középfokú tanulmányait. 1982-88-ig a Magyar Képzőművészeti Főiskolán Somogyi József növendéke volt, majd nyolc évig szobrászatot tanított a nyíregyházi Művészeti Szakközépiskolában. Monumentális szobrászatát a környezetbe komponált, fejlett anatómiai, arány- és stílusérzék jellemzi. Munkáit a klasszikus görög szobrászat elvei alapján a modern szobrászat felfogásával egyeztetve nagy mesterségbeli tudással készíti. Műhelyéből kisplasztikák és érmek is kikerülnek.
Megjelent cikk: feol.hu
