Prohászka Ottokár (1858-1927) magyar római katolikus pap, egyházi író, kétszeres, filozófiai és teológiai doktor, politikus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, országgyűlési képviselő, 1905-től haláláig Székesfehérvár tizenötödik megyés püspöke. Az elemi iskolát Rózsahegyen és Losoncon, gimnáziumi tanulmányait Nyitrán, Kalocsán végezte, s már ekkor elhatározta, hogy szerzetesként kíván élni. Németül, magyarul, szlovákul, latinul, franciául, ógörögül és héberül is beszélt. Rómában folytatott teológiai tanulmányokat az Esztergomi főegyházmegye kispapjaként. 1881-ben pappá szentelték.
1904-től a Budapesti Tudományegyetemen tanított, 1905-től székesfehérvári püspökként szolgálta az egyház híveit. Az 1920-as évek Magyarországának egyik legbefolyásosabb embere volt, a magyar egyháztörténet egyik legismertebb alakja. 1927-ben bekövetkezett hirtelen halála megrendítette a magyar közéletet. Székesfehérváron egész kultusza alakult ki: emlékműve és szobra is áll a városban, parkot és utcát neveztek el róla, sírtemploma, a Prohászka Ottokár-emléktemplom Magyarország egyik legnagyobb egyházi épülete. Összes műveit 25 kötetben 1928–1929-ben a Szent István Társulat adta ki.
Az alkotóról
Elek Imre (1977-) szobrász 2004-ben diplomázott a Magyar Képzőművészeti Egyetemen. 2013-ban megnyerte a Kossuth tér megújításának részét képező, gróf Tisza István-emlékmű főalakjának, gróf Tisza István majd hat méter magas egész alakos bronzszobrának rekonstrukciójára kiírt nyílt közbeszerzési pályázatot. Több szakmai díjban is részesült, s több köztéri munkája is látható az országban és külföldön is, így Salling Hallban (Anglia), Szeghalmon, Tatán, valamint Mádon. Egyik legújabb alkotása a műemlékvédelem alatt álló Vörösmarty-pincénél, Velencén látható: a bolgár mészkőből faragott, egész alakos, Vörösmarty Mihályról készült szobor méltó emléket állít a Szózat szerzőjének.
