Galánthai Fekete János (1817-1877), Kápolnásnyék szülötte, megyei tiszteletbeli főjegyző, író, költő, levéltáros. Középiskolai tanulmányait több városban, Gyönkön, Kecskeméten és Pápán végezte, jogot, teológiát is tanult, majd három évig Neszmélyen volt tanító. Joggyakornokként tevékenykedett, majd 1843-ban ügyvédi vizsgát tett. Székesfehérváron dolgozott ügyvédként, s emellett szabadelvűként a politikai küzdelmekben is részt vett. 1848-ban megyei alügyész, majd egy évvel később megyei főjegyző lett. A szabadságharc bukása után bujdosnia kellett, s az 1850-es évek is sok viszontagságot hoztak számára: több évre távoznia kellett Székesfehérvárról, így Sárbogárdon, majd Sárkeresztúron élt és gazdálkodott; törölték az ügyvédek sorából is.
1859-ben a megalakuló Fejér megyei gazdasági egylet titkárává, 1861-ben megyei főjegyzővé választották meg. Hamarosan leköszönt, és a magánéletbe vonult vissza. A dunántúli evangélikus egyházkerület világi aljegyzőjeként, 1865-től pedig ismét megyei főjegyzőként tevékenykedett 1871-ig, amikor visszalépett, és 1877-es haláláig levéltárnoki állást töltött be.
Az alkotóról
Béres János (1954-) Zalaegerszegen élő Vajda Lajos-díjas szobrászművész. Tanulmányait magánúton végezte. 1985-től tagja a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének. Tanulmányutakon vett részt a magyar Művelődési Intézet szervezésében Firenzében, Rómában, Nápolyban, Siennában, Padovában, Pisaban, Milánóban, Veronában, Párizsban. Szentgyörgyvölgyön, az Őrségben van alkotóháza. Alkotásai jellemzően kőből és bronzból készülnek.
Megjelent cikk: feol.hu
